Rövid bundaféle, szőrével befele fordított birka, fürtös szőrű rackajuh, ritkábban kecske szőrmés bőréből. A ködmönök többsége derékban szabott általában jellemző rá a hát ívelt szabása (császárvágás), és arasznyi fodros aljjal készül. Hosszúsága vidékenként eltérő, léteznek derékig és bokáig érő változatok is. A combközéptől a bokáig terjedő hosszúságú változatokat nagy ködmönnek, a derékba szabott rövideket bekecsnek vagy félködmönnek nevezik.
Díszítése lehet prémszegély, színes bőr rátétek, selyemszállal hímzett virágok (szűrcsornamentika), bőrsallangok, paszománygombolás, szironyozás stb. A ködmön elterjedése a magyar nép nomád múltjára vezethető vissza. Minden rendű és rangú ember, férfiak és nők egyaránt viselték. A 16-17. században a köznép, a parasztság kedvelt ruhadarabja volt. A 18. században divatja hanyatlott, a módosabbak a mentére váltottak át. A 19. században a férfiak a subát kezdték hordani, de a parasztasszonyok körében a dúsan hímzett ködmön ismét népszerű lett.