Kényelmes, lezser felsőing a 19. század közepétől, az általánosan elterjedt felsőingekkel ellentétben színes alapanyagból, de puha, eleinte főként fehér gallérral. 1920 után sportoláshoz és a sportos nappali ruházatban viselték, kötöttáruként is (pólóing). A harmincas évektől nyakkendő nélkül is hordják, főként, ha rövid ujjú. További jellemzői: általában rátett mellzsebek, egyszerű, gombolós kézelő a hosszú ujjú variációkon (kézelő). Ma elfogadott és gyakori férfiingtípus.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: