Bő szárú nadrág, mely elől és hátul középen fekvő hajtásokkal szoknyának hat. A női nadrág óvatos bevezetési kísérletei után (bloomers) kerékpározó és kiránduló nadrág-szoknyaként lett népszerű a 19. század végére. Hétköznapi viseletként Paul Poiret (1879-1944), haute couture) javasolta először 1911-ben. Az I. világháború után, különösen a 30-as években vált általánosan elfogadottá a divatban. Nagyon népszerű volt a hatvanas évek közepétől 1973-ig és a nyolcvanas évek elején.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: