2013.03.22.
Játék a szivárvánnyal
Eckhard Zylla kiállítása a müncheni Wälti Galériában
Alapvetően absztrakt tájképekből áll az a válogatás, amely Eckhard Zylla festőművész és performer munkáit tárja az érdeklődők elé. A Wälti Galériában bemutatott műveket nagyfokú dekorativitás jellemzi, a részletek olykor elnagyoltak, leegyszerűsítettek, ám a gesztusszerű minták mégis remekül visszaadják egy-egy táj alaphangulatát.
Zylla munkáit nehéz kategóriák közé szorítani, ám alapvetően az expresszionizmus jegyeit fedezhetjük fel rajtuk. Az expresszionizmus az avantgárd egyik legelső és egyik legjelentősebb irányzata. Jellemzője az intenzív belső tartalmak kifejezése, a kirobbanó szubjektivitás, elsősorban a kitörő indulat megnyilvánulása. Meghúzódik ugyan mögötte valamilyen valóságélmény, de az expresszionista mű a reflexiót állítja a középponta. Tenger című alkotásán tökéletesen megfigyelhetőek e stílusjegyek, a néhány ecsetvonással megoldott házak, a lilás-kékes égbolt előtt, valamifajta „vihar előtti” csendet állítanak a néző elé. A vonalak sűrűsége majd teljes hiánya is beszédes lehet, ritmust adnak a műnek, ami hol zajosabb, hol csendesebb e technikának köszönhetően.
Golfo című alkotása ilyen szempontból ellentéte az előbb említettnek, mert itt szinte csak foltokkal találkozunk, itt egységesebb teahát az ecsetkezelés, simábbak a felületek. Szemünk elveszik a tenger kékjében, ami annak ellenére nyit meg a néző számára mélységeket, hogy a művész nem igazán használ színárnyalatokat. Mégis szinte úgy érezzük, mintha zuhannánk lefelé, a környező hegyes, dombos vidékről. Ahogyan ezt ma több művész esetében is érzékeljük.
Zylla tehát próbál kísérletezni, többféle megjelenítési módot alkalmaz: néhol kissé realistábbtól egészen a nonfiguratív alkotásokig. Képeinek varázsa a játékban rejlik, ahogyan a fák és dombok egymáshoz való viszonyát, párbeszédét örökíti meg vásznain. Egészen hasonlatos néhol Franz Marc, a híres expresszionista alkotásaihoz, ahogy a teret és a mélységeket megjeleníti, vagy ahogyan sok alkotásán hegyek, dombok sziluettjével teszi mozgalmassá a teret. Gyakorta szerepelnek a képeken egymással szöges ellentétben álló tárgyak pl. egy sivatag- szerű , teljesen kihalt térben egy arckép és egy szék. Mit keresnek ezek itt? Valamiféle emberi jelenlétre utalnak, ám mégis ugyanolyan élettelenek, mint az őket körülvevő homokdomb.
Szubjektív érzéseit vetíti absztrakt formáiba, amik lehetnek egy felhőkarcoló sűrűn szőtt vonalai, egy hajó elúszó képe, vagy csupán egy tájkép a dombtetőről.
Lakics Nóra
Képek: home.arcor.de
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! 
