Catherine Deneuve, a múzsából lett ikonkirálynő
A színésznő számára szinte adott volt későbbi mestersége, hisz a színészet családi örökségnek számított. A négy lánytestvér ily közegben látta meg a napvilágot. Catherine volt a harmadik legfiatalabb, s karrierje igen korán virágzásnak indult, már tizenhárom évesen szerepet kapott a Les collégiennes című filmalkotásban. Később olyan felejthetetlen művek következtek, mint a Cherbourg-i esernyők, az Elmaradt vallomás vagy a Luis Bunuel által rendezett A Nap szépe. Míg korábban csak francia filmesekkel dolgozott együtt, a nyolcvanas évektől kezdve felfedezték maguknak Hollywood nagyágyúi; az olaszok; és voltaképpen saját hazájában is ekkor vált igazán a francia film nagyasszonyává. Ebben az időben osztotta rá pályája egyik legszebb szerepét, egy szenvedélyes színésznő megformálását Francois Truffaut Az utolsó metróban (melynek főszerepéért mellesleg César-díjban részesült), majd André Téchiné irányítása alatt formált meg máig emlékezetes karaktereket. A kilencvenes évek közepétől következtek igazán nagy filmjei: a francia nyelvkönyvekben emlegetett Indokina, a Vendome tér asszonya, A megtalált idő és a Kelet-Nyugat, amiben ismét színésznőt alakít, mintegy saját magát; aki megpróbál segíteni a szökésben egy, a sztálinizmus idején Oroszországban, szeretett férje mellett rekedt francia fiatalasszonynak. Az ezredfordulón a Björk főszereplésével készült Táncos a sötétben c. filmben találkozhatott vele a fiatalabb nemzedék. Később Gérard Depardieu oldalán domborított a Változó időkben, mely filmet ismét André Téchiné rendezte. A rendező e munkáját 2005-ben a Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-díjra jelölték. Catherine így nyilatkozott a forgatásról: „Amikor egy barát szerepet ír nekem mindig aggódom, nehogy többet adjak az általam alakított személyiséghez, mint amit az illető remélt. Félek, nehogy meglepjem, igyekszem tartani magam ahhoz, amit elképzelt rólam. A legnagyobb örömöm abban, ha egy közelállóval dolgozom, hogy elengedhetem magam. Gyorsabban letehetem a fegyvert. André Téchinében tökéletesen megbízom. Magával vihet, ahová csak akar…” Jelentős filmje még a 2001-es Nyolc nő Francois Ozon rendezésében, a Ha Te nem lennél és legutóbbi munkája, a Kék papagáj. A fentebb említettek közül az első egy gyilkossággal a középpontjában azzal foglalkozik, vajon kinek állhatott érdekében megölni a férfit, mígnem fény derül ama meglepő tényre: bármelyiküknek. A Kék papagáj pedig egy széthullt család története, Catherine Deneuve briliáns játékával az idősödő díva szerepében. Catherine rendkívül sokoldalú színésznő, sokféleképpen képes eljátszani annyiféle szerepet. Lehet ő ártatlan naiva; hétköznapi, mégis szenvedélyes asszony; egyszerű lány, aki nagy szerelemmel várja kedvesét; igazi díva; önmagával vívódó feleség; érzelmektől túlfűtött prostituált; gonosz boszorkány. Remekül alakít kettős személyiségeket – gondoljunk csak Luis Bunuel szürreális filmjére (A Nap szépe) - és olyan nőket, akikben iszonyatos szenvedélyek dúlnak. Catherineben megvolt a tehetség ahhoz, hogy a franciák nagy színésznője legyen és ő nem habozott sokáig: az lett. Olyan ő a franciáknál, mint az olaszoknál Sophia Loren, az amerikaiaknál Jane Fonda.
A színésznő mindig tudatosan építette a karrierjét. Egyik nyilatkozatában kifejtette: jól tudja, hogy sokan még ma is elhiszik (alapokat nem nélkülözve), egy kezdő-fiatal színésznő nem juthat másképp előrébb, hacsaknem feláldozza fiatalságát és hamvasságát egy rendező vagy producer karjaiban. Ő – mint mondja – ezt sosem lett volna képes megtenni, épp ezért tisztelik még mai is, tartják rendkívül izgalmas nőnek. Mi sem bizonyítja jobban, mint Gérard Depardieu vallomása kolléganőjéről: „Catherine mindig tetszett nekem. Egy igazi kalandor Ő. Azokban a színésznőkben és általában a nőkben, akiket szeretek, van valami, ami sebezhetetlen, ugyanakkor hihetetlen törékenyek is egyben, mert mindenre odafigyelnek. Anyafigurák a szó szorosabb értelmében. Intelligenciájuk, érzékenységük elengedhetetlenül fontos. Catherine legnagyobb ereje az életben van. Abban, hogy az élet, amit él olyan, mint ő maga. Ezek azok a nők, akik töretlenül haladnak előre az életben, a szakmájukban, az egyre élesebb kihívások, egyre komolyabb veszélyek közepette, s akiket mindezek ellenére senki és semmi nem állíthat meg.” Catherine intimebb jeleneteket nehezen vállal a vásznon, a meztelenkedést kifejezetten elutasítja. A szexualitás kendőzetlen megjelenítését kiábrándítónak tartja, úgy véli ugyanis, hogy ilyen helyzetben a színész kiesik szerepéből: már képtelen megjeleníteni az adott karaktert. A végeredmény pedig, hogy a nézők már nem a rábízott, általa életre keltett karaktert látják a vásznon, hanem magát a művészt.
Kamatozó klasszikus szépség – tartós, gyümölcsöző barátságok és pénzözön
A színésznőt hamar megtalálták a különféle szépségápolási termékeket forgalmazó cégek, neves illatkreátorok és divattervezők. Egy nemzedék ideálja lett, férfiak álma, nők példaképe. Yves Saint-Laurent számára parfümjei tervezésénél ihletforrás, ezenfelül a kreátor motiválta a színésznőt első ékszerei készítésénél. Kapcsolatuk olyannyira gyümölcsöző volt, hogy végül Deneuve vált az YSL márka nemzetközi nagykövetévé. Neve tehát garanciát jelentett a termékek forgalomba kerülésénél és jelent még napjainkban is, mivel néhány évvel ezelőtt az idősödő színésznő még a L’Oréal kozmetikai cég hajápoló termékét reklámozta.
Életét – mint mondja – alapvetően determinálják a férfiak. „A férfiak fontosak az életemben”. Szerelmei között voltak híresebbek (köztük Roger Vadim rendező, akitől két gyermeke is született; színészszerelem; és Marcello Mastroianni, akitől szintén született egy lánya, Chiara) és kevésbé közismertek (David Bailey, az elismert fotós, vele házasságot is kötött).
Deneuve igen jelentékenyen részt vállal bizonyos közéleti tevékenységekben, így az UNESCO jószolgálati nagykövete, énektudását pedig felhasználta arra a jótékony célra, hogy pénzt gyűjtsön „A szív éttermei” hálózat részére. Deneuve küzd a nők jogaiért is. Bátran felemeli szavát az elnyomott nők védelmében, de tagadja, hogy feminista lenne. Tudatosan kiáll messze földön hányatott sorban élő nőtársai mellett. A probléma – mondja -, miszerint a női nem ugyanazon munkakörben kevesebbet keres, még mindig fennáll.
Végezetül annyit, a színésznő átlagosnak mondható életet él. Nem rejtőzik el, neve szerepel a párizsi telefonkönyvben, étterembe jár, de nem keveredik botrányokba, magánéletét szigorúan védelmezi a kéretlen betolakodóktól. 1960 óta állítólag hatvanöt (!) pert indított az ügyeskedő lesi-fotósok és a bulvárlapok kiadói ellen, és mindet megnyerte! Ami köztudott róla, hogy szereti a kertészkedést. Aki nem éri be ennyivel és többet szeretne tudni róla, önéletrajzi ihletésű könyvét kell fellapoznia. Műve nemcsak élete jelentős eseményeinek feltárására szorítkozik, hanem egy-egy filmje keletkezési körülményeiről is többet megtudhatunk, olvashatunk a forgatások hangulatáról. Akinek ez sem lenne elég, az kapja el, mikor lányával, Chiarával moziba indul. Catherine Deneuve színésznő, ihletadó nő, szenvedélyes szerelmes, szerető anya egy személyben és sokat tesz a köztársaságért, nem csoda hát, hogy még a Marianne-szobrot is róla mintázták. Egy alkatra törékeny, mégis erős akaratú asszony.
Fotók: message.snopes.com
backstagebeauty.net
blogs.glam.com