2009. november 18.
Johnny Depp, a csodabogár
Johnny Depp kirívó személyiség. Aligha sorolható a simulékony, konformista színészek lajstromába. Vérbeli lázadó, krakéler fenegyerek. Provokatívan egyedi, mégis ellenállhatatlanul szuggesztív. Bűvkörébe vonja mindenkori nézőit. De vajon miben rejlik ez a zavarba ejtő varázs? S honnan az a hátborzongató tekintet, ami miatt oly nagy előszeretettel osztják rá negatív szerepek garmadáit?
A zene melegágya
A tehetség kezdettől ott pulzált benne. Először azonban nem a színészetben, hanem a zenében mutatkozott meg, mikor szülei válása okozta traumája miatt a kábítószerek pszichedelikus élményében keresvén menedéket kirúgták a középiskolából. Ekkor, 15 évesen, floridai lelkész nagybátyja vette oltalmába, akinek révén megismerkedett a gospel énekekkel. A muzsika annyira magával ragadta a zene iránt érzékeny kamaszt, hogy kisvártatva szert tett egy elektronikus gitárra, amin autodidakta módon olyan magas szinten megtanult játszani, hogy egy rock banda gitárosa lett. S bár a zenekar később feloszlott, búvópatakként rejtőző művészi hajlama már itt felszínre törhetett.
Ahhoz, hogy lappangó színészi affinitásai is felszabaduljanak, Lori Allison sminkmesterrel kötött frigyére volt szükség. Ő mutatta be ugyanis az akkor még csak szárnyait bontogató Nicolas Cage-nek, aki szimpatikusnak találván a nem hétköznapi fiatalembert, tető alá hozott neki egy próbafelvételt, ami történetesen Wes Craven Rémület az Elm utcában című horrorjának egy parányi szerepére szólt. S jóllehet nem állítható, hogy ez lett pályafutása legátütőbb alakítása, de ez jelentette számára a dobbantót, amelynek segítségével megvethette lábát a filmvilág ingoványos talaján.
Sztárságra kondicionálva
Miután egy színészstúdiót is elvégzett, Oliver Stone A szakasz című filmében mutathatta be átlagon felüli azonosuló képességét, amellyel a szakma élénk figyelmét is felkeltette, majd a Jump Street 21 című nagysikerű tévésorozat három éves vargabetűje után már valósággal tálcán kínálták neki a jobbnál-jobb szerepeket. Az első igazán figyelemre méltó közöttük a Tim Burton jegyezte Ollókezű Edward, amely mind a karrierjében, mind a magánéletében fordulatot idézett elő. Ezért az alakításáért jelölték ugyanis először Golde Globe díjra, nem mellesleg ekkor szeretett bele filmbeli partnerébe, Winona Ryderbe is, akivel folytatott viharos kapcsolatától hangos volt a média. Viszonyuk azonban nem tartott sokáig, ami miatti - feltehetően heves fájdalmát - az addigra anyagilag is megerősödő Depp úgy vezette le, hogy egymaga szétzúzott egy felső kategóriás, New York-i szállodai szobát. Az említett jelenet érzékletesen példázza e zabolátlan zseni túlfűtött vérmérsékletét. „Néha megszállnak a démonok.” – állította önvizsgálólag saját magáról.
Bár magánélete ekkor mélyrepülésben volt, színészi karrierje ezzel egyidejűleg nagy elánnal ívelt fölfelé. Egymást követték filmsikerei: 1995-ben Jim Jarmusch Halott ember című opusza, majd újabb Golden Globe jelölés Tim Burtonnel való második közös munkájáért, az Ed Woodért. Éppenséggel nem Zs-kategóriás filmalkotás a nem sokkal később forgatott Donnie Brasco sem, amiben nem kisebb színészóriás oldalán játszott, mint Al Pacino. Igazán telitalálat. Nem érdektelen mindemellett a Don Juan De Marco sem, amelyben hasonszőrű kaliberű partnert kapott Marlon Brando személyében.
Hektikus magánélete is rendeződni látszott, amikor egy párrá lettek Kate Moss szupermodellel, noha négyéves kapcsolatuk korántsem mondható zavartalanul felhőtlennek – utóvégre a két egzaltáltan szenvedélyes természet nem a szélcsend kedvelője volt. Igazi komplementerét végül Vanessa Paradis színésznőben találta meg, akivel azóta is kiegyensúlyozott kapcsolatban él, mi több, két gyermekük is született: 1999-ben lányuk, Lily-Rose, 2002-ben pedig fiuk, Jack. Nem jelentéktelen adalék, miszerint rajongott gyermekei - saját bevallása szerint - gyökeresen megváltoztatták korábbi életét.
Nehézsúlyú sikerek
Mindeközben remekebbnél-remekebb karaktereket személyesített meg, jóformán megállás nélkül. Főszerepet játszott az egykori Monthy Python-os Terry Gilliam rendezte Félelem és reszketés Las Vegasban című mozifilmben, Emir Kustorica Arizoniai álmodozókjában, majd újfent Tim Burtonnel - a baráti alkotótárssal - dolgozott együtt Az Álmosvölgy legendája című misztikus thrillerben. Egy kevésbé eltalált Roman Polanski rendezés, a Kilencedik kapu után ismét egy kasszasiker következett, a Csokoládé, melyet hovatovább Oscar-díjra is jelöltek. Népszerűségi görbéje időközben ugrásszerűen ívelt fölfelé, majd a Karib tenger kalózai ütődötten habókos Jack Sparrow kapitánya után kulminált, amin keresztül addigi jellemző karaktereihez képest merőben új arcát mutatta meg. Korábbi szerepeitől hasonlóképp elütő jellemet formált Kate Winslet oldalán az Én, Pán Péter-ben is, oly lenyűgözően alakítva a meseszerző figuráját, hogy egyszerre terjesztették fel Oscarra, Golden Globe-ra és BAFTA-díjra. Figyelemre érdemes még két legutóbbi Tim Burton mozija: a Charlie és a csokigyár, valamint a legújabb – „vérbő” - Sweeney Todd. Ám vélhetően ezekkel nem ér véget remekbe szabott filmeinek sora, hiszen megannyi felkérésének köszönhetően folyamatosan forgat.
Különc Küllem
Johnny Depp extravagáns csodabogár. És nemcsak mentalitásában, hanem öltözködési szokásaiban is. Amik semmiképp sem mondhatók szokványosnak. Egyesek szerint súlyos ízlésficama van, másokat viszont kifejezetten inspirál néha már-már bizarrul eklektikus, alternatív stílusa. Szubkultúrát is teremthetne akár. Csakhogy a Johnny Depp-trendet nem könnyű követni, ugyanis kiszámíthatatlanul váltakozik. Mindig megteremti a saját, egyedi megjelenését. Ettől annyira eredeti és utánozhatatlan. A Marie Claire magazin divatszerkesztője, Maria Divaris szerint: „Ez az egyik olyan dolog, ami szexivé teszi.” És még temérdek más – tehetjük hozzá. Hogy pontosan mik, az csaknem megfoghatatlan. Ám valami van a kisugárzásában, azt leszögezhetjük. Valami magnetikus. Ami magával ragad.
Erdős Ágnes
Fotók: showbiz.sky.com,
people.com,
blogs.babycenter.com