Arany Dior

Sohasem késő

Christian Dior 1905-ben született egy tisztes polgári családba és már korán rájött arra, hogy leginkább a művészet és a divat érdekli, ezért először galériát nyitott egy barátjával, majd 33 korában elszegődött modelltervezőnek, Robert Piguet mellé. Később a Lucien Lelong divatháznál tevékenykedett a vele egyidős Pierre Balmainnel, de Dior már saját céget szeretett volna alapítani, ezért Marcael Boussac textilmágnás segítségét kérte. Dior kicsi, de exkluzív szalont akart működtetni, amely elsősorban a gazdagoknak és a hírességeknek készít ruhákat. Végül az álom valóra vált: az Avenue Montaigne egyik diszkrét szalonjában 1947 elején kezdte meg működését.

A bűbáj térhódítása

Az első Dior-show hihetetlen és leírhatatlan sikert aratott. A divatbemutató úgy kezdődött, hogy a Ház saját illatával, a „Miss Diorral” beparfümözték az egész helyiséget, ezzel adva meg az alaphangulatot, hiszen a karakán tervező számára a parfümök legalább annyira fontosak, mint a ruhák. A kollekció első szupermodellje a nevezetes Bar kabátkát viselte, amely a legsikeresebb darabja lett a bemutatónak, és ami Dior stílusának egyik jellegzetes szimbólumává vált. A természetes és bájos krémszínű kabátkát - a hozzá tartozó fekete gyapjúszoknyával - Dior később a Victoria and Albert Múzeumnak adományozta.

Valami egészen új

Az elegáns ruhák jellemző vonása volt, hogy a vállat szabadon hagyták, míg a harangszoknyák csaknem bokáig értek. A pliszírozott aljak derekát Dior beszűkítette és fűzőt varrt bele. A ruhák további jellegzetes elemei közé tartozott a gallér, a sorgomb, a zsebek attraktív formája és elhelyezése, a szalagok és a kiegészítők, például a hosszú kesztyű, vagy a táska, amelyet Dior nagyon fontosnak tartott. „A nő viselheti ugyanazt a ruhát egész nap, de nem szabad ugyanazt a kézitáskát hordania reggeltől-estig, amelynek helyes megválasztása a jó ízlés biztos jele.” - vallotta a francia divattervező. A bemutató végén hangos taps tört ki a hideg teremben. Az új módi látványa még az amerikai Vogue főszerkesztőjét, Carmel Show-t is nagy horderejű kijelentésre sarkallta: „Ez valami egészen új.”. A mondatot egész Amerika visszhangozta, mindenki Diort ünnepelte. Megszületett az „új külső”, a New Look, amely angol neve ellenére a francia szellem remekműve volt, és ami a 20. század divattörténetének egyik meghatározó stílusa lett.

Mi kell a nőnek?

Dior első kollekciójának lehengerlő sikere arra vall, hogy felismerte, mennyire elegük van az embereknek a pénztelenségből, mennyire vágyódnak a szépség után. Ugyanis a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején mindenki igyekezett elfelejteni az ínséges háborús éveket. Emiatt ismét a konzervatív társadalmi értékek kerültek előtérbe, amelyek a nőket – miután a háborúban helytálltak – visszautalták a reprezentációs szférába. Így nem meglepő, hogy a háború utáni divat a 19. századi öltözködés sok elemét eleveníti fel.

A „vonal-mester”

Dior kollekcióinak diadala az egymást követő szezonok folyamán sem lankadt. Minden kollekciója új sziluettet teremtett: ceruzavonalat, H-vonalút, A-vonalút vagy Y-formájút; valamint ő alkalmazta először az ún. Dior-hasítékot a szűk, hosszú szoknyákon, 1948-ban. Riválisa, Coco Chanel megjegyezte, hogy csupán: „anyagokkal takarja be a nőket, nem öltözteti őket”, de Diort nem érdekelték az efféle kritikák.

Szorgalom = siker

Végtelenül precíz ember létére mindent alaposan megtervezett, még a divatbemutatóinak is következetes rendje volt. Mindig a kosztümök kezdték a kollekciót, ezeket a nappali viseletek követték, amelyek után a gyönyörű cocktail ruhákat mutatták be. A kisestélyi ruhák közvetlenül a földig érő nagyestélyik előtt kerültek bemutatásra. Természetesen az esküvői ruha volt mindig a záró momentum, míg a kísérleti darabok többnyire a bemutató közepén foglaltak helyet.

Dior-háló

1947-ben sem tétlenkedett: felavatta parfümrészlegét, valamint luxus prét-á-porter üzletet nyitott New Yorkban. Két év múlva pedig licencszerződést kötött néhány amerikai vállalattal, hogy nevével fémjelzett harisnyákat és nyakkendőket gyártsanak. 1950-ben óriási kereskedőházat alapított kiegészítői forgalmazására, ezt londoni fióküzlete követte, majd az Avenue Montaigne-i divatház földszintjén megnyíló ékszerbolt, később fehérneműlicencek (1954), leányvállalatok Kubától egészen Ausztráliáig, hiszen Dior az új tömegkommunikációs eszközök közreműködésével már az egész földet tekintette célközönségnek.

Éles eszű exportőr

Mindennek köszönhetően ekkoriban a Dior-ház adta az Egyesült Államokba irányuló haute couture-export felét. Ebben az is közre játszott, hogy egyre több filmsztár kérte fel Diort, hogy öltöztesse őt a színpadon, valamint a magánéletben is. Dior igen mondott például Marlene Dietrichnek, Ava Gardnernek és Grace Kellynek, de nemet mondott a fiatal Brigitte Bardotnak! Bizony, hiszen ekkor már megengedhette magának, hogy klienseit megválogassa. Sikere pedig egyre csak nagyobb és hangosabb lett, ezt jól reprezentálja, hogy ő volt az első divattervező, aki megjelent a Time címlapján!

Örökösök

Amikor a mester 1957-ben meghalt, gigantikus birodalmat hagyott hátra. Dior örökébe először Yves Saint Laurent lépett, akit Marc Bohan, majd Gianfranco Ferré követett. 1997-ben újabb nemzedékváltás történt: a brit Gallianót nevezték ki a cég élére.

Dior, a divatdiktátor

Minden bizonnyal kijelenthetjük, hogy Dior volt az utolsó divatdiktátor, aki merőben új körvonalakat talált ki, és ezzel totálisan megváltoztatta a divatot. Dior – akinek neve franciául az aranyra rímel – csodálatossá varázsolt mindent, amihez hozzáért. Jelszava úgy hangzott, hogy a divat az álmok világát tolmácsolja, az álmok pedig megmentenek minket a zord világtól. Az általa tervezett divat valóban álomszerű volt: fantasztikus úrhölgyek és mesés hercegkisasszonyok, csábítás és gazdagság, bálok és színházi estek, finom parkbeli séták, és előkelő teadélutánok képe villódzik szemünk előtt a Dior kreációk láttán.

Kató Iringó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: