Alber Elbaz

Alber Elbaz az egyszerűen nagyszerű ruhák és a szeszélyes extrák bajnoka. A vastag szemüvegéről és csokornyakkendőjéről könnyen felismerhető tervező 2005-ben elnyerte a CFDA nemzetközi díját, két év múlva pedig a Time magazin beválasztotta a világ 100 legbefolyásosabb embere közé.

Gyerekkor

Alber Elbaz Casablancában született 1961. június 12-én, négy gyermek közül a legfiatalabbként. A család nem sokkal ezután Izraelbe költözött, ahol édesapja egy fodrászatban dolgozott. Ő azonban korán meghalt, így Elbaz édesanyja, egy spanyol művész Tel-Aviv külvárosában nevelte fel a gyerekeket. Gyerekkoráról így mesélt a divattervező egy interjújában: „Kisfiúkoromban, négy-öt évesként két táskával mentem óvodába, az egyikben könyvek, a másikban színek voltak. Mindig skicceket készítettem. Volt egy tanárnőm, aki nagyon szép volt, őt és a ruháját minden nap lerajzoltam.” Amikor tizenegy éves lett, az említett tanárnőnek ajándékba adott egy könyvet, amely tele volt ruhái skiccével, amelyeket az évek során viselt.

Tanulás

Elbaz Tel-Avivban, a Shenkar Textiltechnológiai és Divatfőiskolán tanult tovább. 25 évesen kevés pénzzel New Yorkba utazott, hogy egy jó állásra tegyen szert. Ez sikerült is, hét évig Geoffrey Beene asszisztense volt, tőle tanult meg mindent, amit a ruhatervezéssel kapcsolatban tudni kell.

Guy Laroche, majd Yves Saint-Laurent Rive Gauche

1996-ban felkérték, hogy legyen a párizsi Guy Laroche prêt-à-porter vonalának művészeti igazgatója. Elfogadta, de nem túl sok ideig tevékenykedett, hiszen 1998. november 2-án kinevezték az Yves Saint-Laurent Rive Gauche művészeti igazgatójának. Itt az 1999. ősz-tél, 2000. tavasz-nyár és a 2000. ősz-tél kollekciókkal sikeresen egyesítette a múltat a jövővel. Munkája és tehetségére az egész világ felfigyelt. Német, spanyol és maláj díjakat is kapott. 2000-ben azonban a Gucci-csoport átvette az YSL Rive Gauche-t, és mivel Tom Ford maga akart tervezni, ezért Elbaznak sajnálatos módon mennie kellett. Ezután először a milánói Kriziánál helyezkedett el, de itt sem volt sokáig maradása, inkább utazgatott.

Lanvin

Mígnem 2001 októberében megkapta a legrégebbi francia divatház, a Lanvin művészeti igazgatói posztját. Ő lett a felelős szezonról-szezonra a női prêt-à-porter kollekciókért, amelyeknél igyekszik hű maradni a régi értékekhez, de az újításoknak sincs ellene. Például a svéd Acne farmert gyártó divatcéggel kooperálva farmerból készült ruhadarabokat dobtak piacra, elérhető áron. A Lanvin-nál a városi eleganciát akarja megjeleníteni, mindezt optimizmussal és érzelmekkel dúsítva. Modernség és nőiesség a kulcsszavai. „A magam módján újra divatba akarom hozni a törékenységet és az érzelmeket.” - nyilatkozta a a Lanvin-részvényekkel is rendelkező Elbaz.

Modern romantikus

Ha nem divattervező, akkor doktor lenne, hisz mint mondja: „Ha a fáj a fejed, akkor a doktor felír egy tablettát, én egy ruhát adok ilyenkor, tulajdonképpen mindketten jobb kedvre derítünk.” Elbaz visszahúzódó alkat, nagyon kevés időt tölt a nyilvánosság előtt. Szalonjában viszont mindig megtalálható, folyamatosan dolgozik, képtelen a pihenésre. Legtöbbször öltönyben mutatkozik, mert abban vékonyabbnak és védettebbnek érzi magát. Sosem viselne például rövidnadrágot vagy pólót, még a tengerparton se. „Isteni szerencse, hogy nem kell úgy kinézzek, mint egy modell, hogy reklámozzam a munkám. Ez katasztrófa lenne. Senki nem venne semmit. Én inkább a háttérben maradok.” - nyilatkozta az érzelmes designer. És valóban, divatbemutatóinak végeztével sosem megy bulizni, elmondása szerint azért, mert ilyenkor úgy érzi magát, mint egy nő, aki életet adott gyermekének. Így nem csoda, hogy ilyen megpróbáltatások után nincs kedve szórakozni. „Nem azért készítek ruhákat, mert azt akarom, hogy egy bizonyos elit csoportnak a tagjai viseljék őket.”

Filozófia

„Minden nőt meg akarok nevettetni és azt akarom, hogy gyönyörűnek érezzék magukat. Ez egy paradoxon. Ahogy visszatekintek az időben, azt látom, hogy háborús időkben a nők még szebbek lett. Talán ez egy túlélési hajlam a nőknél. Amikor rosszuk érezzük magunkat, akkor talán szükségünk van egy jó ruhára vagy kabátra. Én itt vagyok, hogy dolgozzak a nőkért. Kitalálni, hogy hogyan álmodozhatnának úgy, hogy közben reálisak is maradnak.”

Kató Iringó

Fotók: style.com,
odt.co.nz,
harpersbazaar.com,
fashionindie.com